A forradalom honvédelmi minisztere

Nyomtatás

Nemzeti ünnepünkön, október 23-án emlékezünk meg az 1956-os forradalomra és szabadságharc 59. évfordulójáról. Az alábbiakban egy, a Honvédségi Szemle című folyóiratban 1997-ben megjelent írással tisztelgünk a hősök emléke előtt.

Ha élne, most lenne nyolcvan esztendős Maléter Pál poszthumusz vezérezredes, az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus sorsú honvédelmi minisztere. Az évforduló kapcsán ünnepi megemlékezésre került sor Tökölön, melynek során neves történészek emlékeztek a mártír politikusra, katonára. Az ünnepség névadási aktussal folytatódott: Maléter Pál nevét vette fel a tököli katonai repülőtér. Az avatáson részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök, dr. Mécs Imre, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Kuncze Gábor belügy- és Keleti György honvédelmi miniszter.

A tököli művelődési ház színpadáról dr. Holló József vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar humán főcsoportfőnöke köszöntötte az ünnepi megemlékezés résztvevőit: Kuncze Gábor belügyminisztert, dr. Fodor Istvánt, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkárát, Fodor Lajos altábornagyot, a vezérkari főnök első helyettesét, dr. Mécs Imrét, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnökét, dr. Gyuricza Béla nyugállományú altábornagyot, a honvédelmi bizottság alelnökét. Forró taps fogadta Maléter Pál özvegyét, Gyenes Juditot és az ’56-os bajtársakat.

Holló József elmondta: az ünnepi megemlékezés célja, hogy felelevenítse Maléter Pál posztumusz vezérezredes életútját, történelmi szerepét, hogy emlékezzünk emberi nagyságára, a kiváló katonára.

A forradalom tudatos vállalása

Elsőként dr. Horváth Miklós hadtörténész, Maléter Pál életének avatott kutatója lépett a pulpitushoz. A történész előadása bevezetőjében elmondta: ma, több mint negyven évvel a forradalom leverése után is keressük a választ a kérdésre: a Nagy Imre-perben halálra ítélt és 1948. június 16-án kivégzett Maléter Pál milyen szerepet játszott a forradalom menetének és történéseinek alakításában; mit tett, mit tehetett ezekben a történelmi jelentőségű napokban? A visszaemlékezők, szemtanúk, a történetírók és a történészek, ismereteik objektív korlátozottsága miatt, Maléter Pál életútjának egy-egy szeletét megragadva próbáltak képet alkotni magatartásáról, tevékenységéről, általános emberi vonásairól.

A hadtörténész emlékeztette az ünnepi megemlékezés résztvevőit: a társadalomban, napjainkban kialakult Maléter-képre a rendszerváltásig elsősorban a megtorlás szolgálatába állított propagandagépezet hatott. Maléter tevékenysége hazai értékelésében az alaphangot a megtorlást irányító párt- és állami vezetők beszédei, az „ellenforradalom” prekoncepció igazolása érdekében közreadott írások, a Nagy Imre és társai peréről kiadott hivatalos közlemények adták meg. Ezt az egyoldalú képet vették kritika alá, utasították vissza, szélesítették ki, gazdagították a főleg az 1956-os emigráció tagjai tollából külföldön megjelent visszaemlékezések, értékelő, elemző írások. A rendszerváltás óta itthon megjelent publikációk egy része sem mentes az egyoldalúságtól.

Mi az oka – tette fel a kérdést az előadó –, hogy mindezek ellenére Maléter Pál alakját mind a mai napig ragyogó dicsfény és alig-alig oszló homály veszi körül? Ki volt ez az ismeretlenségből a forradalom időszakában az érdeklődés középpontjába került katona? Mit tett, milyen indítékok vezérelték? Ki volt valójában: nemzeti hős vagy parancsmegtagadó? A mindenkori kormány utasításainak ellentmondást nem tűrően engedelmeskedő? A katonai ranglétrán hirtelen a legmagasabb fokra feljutó számító ember? Átállt-e, és ha igen, mikor állt át a forradalom oldalára? Mi az igazság a személyét ért súlyos vádakból? Ezernyi kérdés, amelyek megválaszolása ma is foglalkoztatja az időszak kutatóit.

Horváth Miklós kijelentette: a Maléter Pállal kapcsolatos értékeléseknek ma már nem lehet az egyetlen alapja a forradalom oldalára történt átállása. Napjainkban már meg lehet, meg kell vizsgálni az embert, a katonát; azt, hogy milyen fejlődési pályán, milyen körülmények között jutott el a forradalom céljainak vállalásáig. Ma már bizonyítható, hogy cselekedete nem egy katonatiszt egzisztenciális okokból végrehajtott fordulata volt, hanem tudatos vállalás, amely Maléter Pál forradalmi elkötelezettségéből fakadt.

Szilárd elkötelezettséggel

Erről az elkötelezettségről tanúskodnak azok a közelmúltig ismeretlen iratok, amelyek a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos tárgyalásokra kijelölt kormányküldöttség – ennek a küldöttségnek legmagasabb rangú katonai vezetője, a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere, Maléter Pál volt – 1956. november 3-án, Tökölön történt tőrbe csalása és letartóztatása után, a KGB fogságában készültek.

Letartóztatását követően, Maléter Pál életét sem kímélve szállt szembe a valóságot meghamisító hatalmi gépezettel. A haláláig tartó, közel kétéves fogsága alatt kijelölt és önkéntes hamis tanúk sem ingatták meg abban a hitében, hogy a nép egy igazságos forradalom keretében vívta meg harcát a demokratikus, minden idegen hatalom elnyomásától mentes társadalom megteremtésére.

Maléter Pál cellája magányában, 1956 decemberében, még a KGB fogságában, feljegyzéseket készített, amelyekben a forradalmi eseményeket elemezte. „A magyar forradalom kibontakozásának útja” címmel 1956. december 21-én, a börtönben írt munkájában erkölcsileg leckét adott fogva tartóinak.

Maléter talán az egyetlen, aki a forradalom napjaiban vagy azt követően megpróbálta a forradalom általános céljait, konkrét követeléseit – egy, a nép döntő többsége által elismert kormány programjaként –, a társadalmi-gazdasági élet minden lényeges területére kiterjedő feladatrendszerét megfogalmazni. 1956. december 14-én – aláírásra kész formában – elkészítette a „Kádár-kormány nyilatkozatát”, amelyben átadta volna a hatalmat a Nagy Imre-kormánynak. Ugyancsak megfogalmazta a szovjet csapatkivonásról szóló szerződés tervezetét. Maléter börtönben írt feljegyzéseiből, munkáiból, majd a kihallgatások során tett nyilatkozataiból fogva tartói nem vonhattak le más következtetést, mint hogy egyéni sorsát illetően nincsenek illúziói. Maléter Pál mindvégig fenntartotta azt az értékelést, hogy 1956 októberében nem ellenforradalom, hanem az elkövetett hibák elleni forradalom volt.

Horváth Miklós hadtörténész kijelentette: Maléter Pál életében – mint kortársai közül sokan – egyszerre volt a hatalom birtokosa és a hatalom áldozata. A tudósok feladata annak feltárása, a megtörténtekből mi volt az érték, a maradandó, az elismerésre és követésre méltó; mi az, ami az életút tapasztalataiból ma is hasznosítható.

Emléke ma is él

Dr. Gosztonyi Péter ezredes, hadtörténész, az egykori tiszttárs, harcostárs beszédében a Maléter Pállal együtt töltött időszakra emlékezett, majd saját kutatási eredményeit tárta a hallgatóság elé.

Az előadó elmondta: Maléter Pált egész életútja predesztinálta, hogy Nagy Imre minisztere, 1956 egyik hőse legyen. Maléter Pál megjelenése a Kilián laktanyában nagy megkönnyebbülést okozott. Maléter azonnal rendet csinált. Először a laktanyában, majd kiment az Üllői útra, és szólt az ott lévő tömeghez. „Jelenléte biztos szikla volt a körülöttünk viharló tengerben” – emlékezett Gosztonyi Péter az 1956-os napokra.

Az ötvenhatos bajtárs, Gosztonyi Péter elmondta, november 3-án feltették Maléternek a kérdést: nem tart-e attól, hogy a szovjetek tőrbe csalják? Maléter válaszában elmondta, tudja, volt már erre példa, de ennek ellenére is menni kell, a magyar fél nem adhat okot a távollétével a tárgyalások megszakítására. Maléter tudatosan vállalta, hogy csapdába is kerülhet. Nem önmagáért tette: 1956 kiharcolt vívmányaiért, a Nagy Imre-kormány presztízséért, a magyar haza érdekében.

Gosztonyi Péter végezetül kijelentette: tisztelettel hajtunk fejet Maléter Pál tábornok emléke előtt. Maléter Pál Magyarország, a magyar nép szabadsága érdekében cselekedett. Vélhetően Petőfi Sándor gondolatai vezérelték: A néppel tűzön-vízen át. 1997-et írunk – és Maléter Pál emléke él. Neve és működése a XX. századi magyar hadtörténelem aranyoldalaira van beírva; joggal és mindörökre.

Kende Péter történész referátumában elmondta: a Magyar Köztársaság kormánya, a Honvédelmi Minisztérium régi adósságot törleszt, amikor – a repülőtér-névadással – Maléter Pál emlékét beírja a Magyar Honvédség történetébe. Maléter egyedülálló személyisége volt az 1956-os forradalomnak. Jelképes átállása, pontosabban értékválasztása fejezte ki a legjobban azt, hogy ez a forradalom nem valamilyen marginális csőcselék lázadása volt, hanem olyan esemény, amely az egész magyar társadalmat, benne a fegyveres erőket egyesítette. Maléter Pál neve a nemzeti emlékezetben, és a világ köztudatában is, összefonódott a magyar forradalommal.

Egy a kiválasztottak közül

Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak – idézte a Példabeszédet dr. Fodor István, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára a tököli katonai repülőtér bejáratánál elmondott avatóbeszédében. Sokaknak adatik meg életük során, hogy kisebb-nagyobb közösségek vezetői legyenek, de csak kevesek osztályrésze, hogy sorsfordító időben a nemzet élére álljanak. 1956 sorsfordító idő volt történelmünkben – és Maléter Pál választott volt.

Letartóztatása után hosszú időt kapott, hogy átgondolja az eseményeket és átértékelje saját szerepét. A ránk maradt írások bizonyítják: Maléter Pál valóban választott volt. Részéről az események újragondolása a forradalom, a szabadságharc újraigazolását eredményezte. Választott volt, mert értékítéletét a biztos halál tudatában tette. Vitathatatlan, hogy erre az emberi léptékkel szinte megközelíthetetlen magaslatra csak a választottak képesek eljutni; akiket méltóságuk, nagyságuk, emberi tartásuk a nemzet legnagyobbjai közé emel.

Hűséggel mindhalálig

Mécs Imre beszéde indításaként Mérei Ferencnek a Gyűjtőfogházban elmondott szavait idézte: „Nem mi csináltuk a forradalmat, a forradalom csinált minket.” Az előadó, aki aktív szereplője volt az ’56-os eseményeknek, így vélekedett. „Egymást alkottuk meg. A forradalom a magyar nép elkeseredettségéből, összefogásából, kirobbanó erejéből jött létre; ez a forradalom hozott létre minket, és Maléter Pált, a legendát, a hőst, a forradalom honvédelmi miniszterét.

Mécs Imre elmondta, Maléter Pál– akinek nevét csak tisztelettel ejthetjük ki – mindhalálig hűséges maradt. A magyar néphez, önmagához, eszméihez, a forradalomhoz. Sohasem ismerte el bűnösségét, a törvényes magyar kormány tagjához méltóan viselkedett a letartóztatásban.

Maléter Pált, a kitűnően képzett főtisztet azért küldték ki a Kilián laktanyába, hogy rendet csináljon. Rendet is teremtett. Miután megismerte a felkelőket, azonnal együttműködésbe lépett velük.

Mécs Imre szerint már akkor legenda vette körül Maléter Pált. Szükség volt nagy személyiségekre. Nagy Imrén kívül senki sem volt, akire fel lehetett nézni. És akkor megjelent egy igaz ember, egy nagy ember – Maléter Pál. Kitűnő férfi volt, kitűnő példa. November 3-a után nem akarta senki elhinni, hogy galádul tőrbe csalták. Folyamatosan jöttek a róla szóló hírek: nincs fogságban, a Bakonyban, az Avason van. Később kiderült, ez csupán a vágy volt, a nép vágya táplálta a legendákat: nem lehet, hogy eltiporjanak minket: nem lehet, hogy végre szabadok lettünk, megízleltük a szabadság gyönyörét, és vége mindennek; vissza kell térni a járomba, ugyanoda, ahol voltunk.

Mécs Imre emlékeztette a megjelenteket: az egész világot megrázta a magyar forradalom. Ekkor kezdődött el a szovjet rendszer bukása, ez volt a megrendítő ütés, amit hosszú agonizálás után sem tudott feldolgozni. Lelepleződött az álságos hatalom.

A magyar nevet 1956-ban ismerte meg a világ. Akkor lett a magyar, Budapest a szabadság, a szabadságharc szinonimája; azóta ismernek bennünket. Annak, hogy az egykori keleti blokk országai közül az elsőként lehetünk az észak-atlanti szövetség tagja, itt van a fundamentuma.

Mécs Imre, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke a következő szavakkal fejezte be avatóbeszédét:

„Maléter Pálék hittek abban, hogy létre lehet hozni egy szolidáris társadalmat. Akkor ebben nagyon sokan hittek, mi is hittünk. Úgy gondoltuk, hogy egy új világot lehet teremteni; ez az idő elmúlt. Akkor sárba tiportak minket, nem engedték, hogy ezt a kísérletet végrehajtsuk. Ma már a történelem kereke másfele ment. Roppant nagy értékünk az ő példamutatása. Ebből a példából tanulnunk kell. A katonatiszteknek tudniuk kell, hogy nehéz helyzetben melyek az elsődleges tényezők: a haza, a nép, az emberszeretet. Maléter Pál mindig így döntött. Akkor is, amikor antifasiszta lett, akkor is, amikor a forradalom mellé állt, a forradalom kormányának lett a minisztere.

Maléter Pál halálában egyesült a legendájával. Ma ez a legenda és Maléter Pál személye egy és ugyanaz. Példakép számunkra. És hogyha ez a 80. születésnap meg is lep minket, ő olyan fiatal marad, mint a róla készült képen látjuk. Nekünk kihullik a hajunk, megöregszünk, de a lelkünk mélyén olyanok vagyunk, mint Maléter Pál.

Akinek az emlékét Isten éltesse.

Kiss Zoltán

Közli: Kiss Zoltán: Évek, lapok, emberek. Írások és szerkesztői széljegyzetek. Szerzői kiadás, 2015. A kötet megvásárolható a pusztazámori könyvtárban, valamint több webáruházban.

Decrease font size Default font size Increase font size