Az advent, a karácsony növénydíszei

Nyomtatás

Karácsony ünnepe ma már elképzelhetetlen fenyőfaállítás nélkül, bár ez a hagyomány csak 170-200 évre tekint vissza. Az adventi várakozás több száz éve már szimbolikus cselekedetekben teljesedik ki. A vízbe helyezett „Katalin-” és „Borbála-ágak” kisarjadó levelei, a „Luca-búza” az újjászületést jelképezik. Ha a december 4 -i „Borbála-ág” hajtatásáról vagy a december 13-i „Luca-búza” vetéséről lemaradtunk, a karácsony előtti napokban még mindig készíthetünk almával , dióval és kék szalagokkal díszített „termős ágat”. Érdemes a hagyományok felelevenítésével december minden estéjén pár percnyi időt szentelni a készülődésre, mert így biztosan bensőségesebb, örömtelibb hangulatban telnek az ünnepek.

A kertben most érdemes pótolni a hiányzó, vagy a nyáron a szárazság miatt kipusztult örökzöldeket. A gyökeres karácsonyfa ültetőgödrét is addig ássuk ki, amíg a talaj nincs teljesen átfagyva. A januári fagyban ez elég nehézkes lesz, sőt amennyiben a december szintén túlságosan zord lenne, jobb ha a fenőültetést a jövő ősz végére halasztjuk. Gyökeres karácsonyfánkat ne tartsuk egy hétnél tovább a fűtött szobában. A fa igényeit akkor szolgáljuk a legjobban – hiszen élőlényről, élő növényről van szó –, ha az ünnep elmúltával leszedjük róla a díszeket, és először egy kevésbé fűtött helyiségbe, például garázsba vagy verandára tesszük, majd csak ezután ültetjük ki a szabadba, az előzőleg előkészített ültetőgödörbe.

Fenyőféléket ültethetünk dézsába is, és elhelyezhetjük a bejárati ajtó közelében vagy a teraszon, erkélyen. Az ültetéshez legjobb a felfelé kiszélesedő, fagyálló kerámia edény, mert az ebben lévő föld víztartalma megfagyva, a térfogat-növekedés következtében felfelé tud mozdulni, így a növény és a tartóedény nem károsodik. A fadézsát kívül is, belül is impregnálni kell, ha azt szeretnénk, hogy kicsit tartósabb legyen. Az edény aljára mindig tegyünk pár cm vastagságban vízelvezető kavicsréteget, majd tűlevelűek esetében 1/5 részben homokkal kevert semleges vagy savas kémhatású kerti földet használjunk.

A lakásban sem feledkezhetünk el az adventi időszak díszeiről. Nap mint nap gyönyörködhetünk a mikulásvirág, a karácsonyi kaktusz és a ciklámen élénk színeiben. A mikulásvirág, amelynek nem virágai, hanem megszínesedett murvalevelei díszítenek, a kutyatejfélék családjába tartozik, ezért, ha eltörjük a szárát, a törésfelületen rögtön megjelenik bőrgyulladást okozó tejnedve. Mexikóból származik, így meleg, napos, párás környezetben érzi jól magát, mérsékelt öntözéssel. Színes leveleit két hónap múlva elveszti, és ilyenkor a legtöbben kidobják, pedig tovább is nevelhetjük a növényt. A részben felkopaszodott növényt erősen metsszük vissza és hűvös helyen pihentessük tavaszig. Ekkor ültessük át, vagy ültessük ki a kertbe, majd az átnyaraltatott növényeket ősszel ismét színes murvalevelek képzésére serkenthetjük, ha délutánonként letakarjuk egy kartondobozzal. A mesterségesen kiváltott rövid nappalok hatására ugyanúgy elkezd virágozni, mint télen a természetesen rövidülő nappalok hatására.

Karácsonyi kaktuszunk minden évben virágozni fog, ha védett helyen a szabadban hagyjuk az első fagyokig, majd csak ezután visszük be a szobába. A cikláment szintén kiültethetjük a kertbe, de ne ijedjünk meg, ha nyáron elszárad; ősszel újra kihajt, és a jó vízgazdálkodású, tápdús talajt gazdag virágzással hálálja meg, díszítve az évelőágyást vagy a cserjék alját.

 L. K.

(Forrás: DK-arcív)

Decrease font size Default font size Increase font size