1956-os forradalom – a fegyveres felkelés kirobbanásának közvetlen okai

Nyomtatás

 

Október 20-án itt fogalmazódott meg az a tízpontos program (az 1848-as márciusi ifjak 12 pontjához hasonlóan), amely többé-kevésbé azonos volt a budapesti egyetemeken két nappal később megfogalmazott pontokkal. Október 22-én este a budapesti Műszaki Egyetem nagygyűlésén született meg többórás vita eredményeként a műegyetemisták tizenhat pontja, és elhatározták azt is, hogy másnap, október 23-án a fővárosban csendes tüntetést tartanak.

56okt1

Az egyetemi ifjúság a válságos helyzet megoldása érdekében többek között szükségesnek látta: a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) kongresz-- szusának azonnali összehívását; a párt vezető testületeinek újjáválasztását; Nagy Imre vezetésével új kormány alakítását; a több párt részvételével megtartott általános és titkos választásokon alapuló nemzetgyűlési képviselői választást; az ipari munkásság munkanormájának rendezését a létminimum megállapítása alapján és a munkásautonómia bevezetését az üzemekben; a beszolgáltatási rendszer felülvizsgálatát, az egyénileg gazdálkodó parasztság támogatását; az igazságtalanul elítélt politikai foglyok részére a teljes amnesztiát, a hátrányba kerültek rehabilitálását; Rákosi Mátyás szerepének kivizsgálását, a Szovjetunióban igazságtalanul elítélt és ott-tartott magyarok hazahozatalát; a teljes vélemény és sajtószabadság megvalósítását; a zsarnokság és az önkény jelképe, a Sztálin-szobor azonnali eltávolítását. Külpolitikai téren a legfontosabb követelések közé tartozott a szovjet–magyar kereskedelmi szerződések felülvizsgálata az egyenjogúság alapján, és a békeszerződés értelmében a szovjet csapatok Magyarországról való kivonása. Új, nemzeti jellegű címer és egyenruha bevezetését is követelték.

A belügyminiszter betiltotta a felvonulást, és azzal fenyegetőzött, hogy ha kell, a tüntetést a fegyveres erők alkalmazásával fogja megakadályozni. A párt és a kormány vezetői a tűzzel játszottak. Marosán György és Révai József a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága ülésén nyíltan kimondták: „Ha kell, lövetni fogunk!” Mások nem látták ilyen súlyosnak a helyzetet, és politikai megoldást, elsősorban Nagy Imre visszavételét javasolták.

Az Írószövetség, a Petőfi Kör és a diákok több delegációt küldtek a Központi Vezetőség székházába, hogy követeljék a betiltás visszavonását. Ennek ellenére 14 óra előtt pár perccel a Magyar Rádióban beolvasták a Belügyminisztérium közleményét, amely „új rendelkezésig” minden nyilvános felvonulást betiltott, de a felső vezetés határozatlanságát jól érzékelteti, hogy 25 perc múlva ezt a tilalmat visszavonták.

A diákok egyébként sem sokat törődtek a belügyminiszter tilalmával, sőt a tilalom mozgósító erővé vált. A tüntetés Budapesten a Petőfi-szobortól indult, majd a menet a Margit hídon át jutott el a Bem-szoborig. A műegyetemisták zárt sorokban, néma menetben vonultak a Duna-parton a Bem térre. Innen később a Kossuth térre vonuló, egyre radikálisabb követeléseket skandáló tüntetők egy része a Dózsa György útra indult, hogy ledöntse a Sztálin-szobrot, a másik része pedig a Rádió épületéhez ment, hogy beolvassa tizenhat pontból álló követeléseit. A tüntetés átszakította a félelem gátjait. A reformista jelszavak is mind élesebbé váltak: „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!”, „Aki magyar velünk tart!”, „Ruszkik haza!” – skandálta a parlament előtt a már kétszázezer főre duzzadt tömeg.

Ezrek gyülekeztek Budapest más pontjain is. 20 órakor Gerő Ernő – az MDP Központi Vezetőségének titkára – a Kossuth rádióban elhangzó beszédében az események jellegét értékelve a következő fő megállapításokat tette: „Pártszervezeteink fegyelmezetten, teljes egységben lépjenek fel minden rendbontási kísérlettel, nacionalista kútmérgezéssel, provokációval szemben. Munkás elvtársak! Dolgozók! Nyíltan meg kell mondani: most arról van szó, szocialista demokráciát akarunk-e vagy burzsoá demokráciát! Arról van szó, a szocializmust akarjuk-e építeni országunkban, avagy rést ütni a szocializmus épületén s majd kaput nyitni a kapitalizmusnak?”

A Gerő-féle értékelés keltette negatív hatások és érzelmek ellensúlyozására – a pártvezetőség kérésére – a parlamentnél beszédet tartó Nagy Imre sem volt képes. A tömeg által a vezetésbe visszakövetelt Nagy Imre a szocialista demokráciáért tüntető magyar ifjúságot a rend, a fegyelem megerősítésére szólította fel. Kijelentette, hogy az ifjúság jogos követelései meghallgatásra találnak, a kormány és a párt vezetése nem késlekedik a további reformokkal. Kihangsúlyozta, hogy minden problémát a párton belül kell megoldani, majd fegyelmezett távozásra szólította fel a tömeget.

Az események gyorsan követték egymást. Nagy Imre beszédével közel egy időben a tüntetők ledöntötték a Sztálin-szobrot, a Rádió épületét védő – elsősorban államvédelmi – erők tüzet nyitottak az akkor még fegyvertelen tüntetőkre, Gerő Ernő és Hruscsov egyeztetését követően pedig a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok fő erői megindultak Budapest felé…

* Részlet Horváth Miklós – Kovács Vilmos: Hadsereg és fegyverek 1956 című könyvéből, mely a napokban jelent meg a Zrínyi Kiadó gondozásában.

2011. október 17.

Decrease font size Default font size Increase font size