Július második hete évről évre nagy izgalommal tölti el egyházközségeink fiataljait, hiszen ebben az időszakban rendezzük meg egyhetes hittantáborunkat. Ez a hét a közösségről, a fiatalokról és az együtt töltött minőségi idő öröméről szól. De azt, hogy ez pontosan mit is jelent, megpróbáljuk pár mondatban összefoglalni és megosztani a kedves olvasóval.

Az idei hittantábor első napja, mint ahogy az általában lenni szokott, vasárnap volt. Ez azért különleges, mert így a tábor és szó szerint a résztvevők indulását is egy mise keretén belül áldja meg Lénárd atya. Így fellelkesülve indulunk útnak a hétnapos kalandra.

Idén a szálláshelyünk a fülei templom melletti épület volt, nagy örömünkre hatalmas udvarral, hiszen a gyerekeknek ilyenkor a legnagyobb élményt, akár esik, akár fúj, a sátrazás okozza. Persze, csak ha a sátrak  a helyükön maradnak, ugyanis az idei táborban egyes estéken nagy küzdelmet kellett folytatnunk az elemekkel.

Első napunk így teljes mértékben a felfedezésről szólt. Először magát a szállást barangoltuk be, majd pedig a falut is. Az ott található szoborpark vicces pillanatokat okozott a kellemes délutáni séta közben.

A második napon kipróbáltuk a híres tihanyi visszhangot, majd a településen tett nagyobb kirándulás után lehetőségünk volt a Balatonban lehűteni magunkat. Az időt kitöltendő kisebb-nagyobb vízi csaták alakultak ki egy-egy strandlabda birtoklásáért.

Harmadik napunkat a tábor hagyományait követve bográcsozással töltöttük. Ennek különlegessége, hogy a tábor alatt szerveződő csapatok, melyek a napok előrehaladtával lelki és fizikai feladatokat is megoldanak, ezen a napon saját maguk készítik el ebédjüket. Az ételeket aztán egy válogatott zsűri teljes diszkréció és pártatlanság mellett rangsorolja, a győztes csapat jutalma pedig a dicsőség és annak látványa, hogy általuk elkészített finomság gyorsan fogy.

Ebéd után a tábornak különleges vendégei voltak, hiszen a délutáni program részeként a sóskúti szlovák önkormányzat két képviselője rövid előadást tartott, amely keretén belül még népviseleti ruháikat is felpróbálhattak a vállalkozó szellemű fiatalok.

A negyedik napon Balatonkenesét vettük birtokba, azon belül is a Soós-hegyi kilátót. A túra ugyan nem volt túl hosszú, de a tikkasztó hőség miatt igazi kihívást jelentett, így a délutánt mindenki nagy örömére Balatonakarattyán, a Gumirádli strandon töltöttük, ahol még a legkisebbek is találtak maguknak egy szórakoztató játszóteret.

Csütörtökön, már kellemesebb időben, egy nagyobb kirándulást tettünk Balatonfüredre, megismerkedve az ottani nevezetességekkel, többek között a Jókai emlékházzal, a Bodorka Balatoni Vízivilág kiállításával és a Lóczy-barlanggal. A hosszú városnézés szerencsére nem vette el a gyerekek kedvét a másnapi biciklizéstől, ahol fülei szállásunkról egészen Nádasdladányig tekertünk, majd a kastély bebarangolása után a kastélypark területén még egy izgalmas számháborút is játszottunk. Ezek után indulhatott a hazafele való tekerés – a nap izgalmainak lezárásaként pár lelkes vállalkozó még a vacsora helyszínére is biciklivel érkezett. Fáradalmaikat a hangulatos tábortűz mellett pihenhettük ki.

A szombat nagyrészt a pakolásról és a búcsúzkodásról szólt. Hazafelé, mintegy záróprogramként még megálltunk egy újabb közös strandolásra a Velence Spa-ban.

A rengeteg izgalmas program mellett mindig szakítottunk időt a lelki töltekezésre is, hiszen a tábor idei témájához hűen, amely az ima volt, megismerkedhettek a gyerekek új imaformákkal, és hála Lénárd atyának, mindennap részünk lehetett szentmisében is. Azért pedig, hogy a táborunk idén is megvalósulhatott, támogatóinknak tartozunk nagy hálával, többek között a Székesfehérvári Egyházmegyének, Sóskút, Tárnok és Pusztazámor önkormányzatának, a Sóskút Fructnak, a Sóskúti Szlovák Önkormányzatnak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a Griger Miklós Emlékére Sóskút Községért Alapítványának, a Telekosár Zöldség-Gyümölcs Üzletnek és a Petró-Hús Kft.-nek.

Nagy-Székely Helga,

Nagy-Székely Nikoletta,

Túri Emma,

Philemon Brüssing

(Ifi csapatvezetők)