A szomszédunkban zajló háború ihlette Sárhelyi Erika költőt,  Amikor csönd lesz című verse megírására, melyet a közösségi oldalán tett közzé. A midio.hu kérésére a költő leírta a tragédiával kapcsolatos gondolatait is.

Hetek óta csönd van a lelkemben. Egy író ember számára ez mindig egyfajta félelem, hogy talán örökre elfogytak a szavai. Aztán olykor ez csupán nem más, mint vihar előtti csend. Mint most, mikor ebbe a kényszerű hallgatásba bombaként robbant be a szomszédunkban zajló háború híre.

Én már úgy élhettem eddig az életem, hogy csak nagyszüleim szájából, regények lapjairól, verssorokból ismerhettem a háborúk szörnyűségeit. És remélem, hogy ami most történik, számunkra és a gyermekeink számára szintén „csak” történelem marad, és nem gyűrűzik át hozzánk tényleges valójában a harc. Így is a belefacsarodik a szívem, ha arra gondolok, miféle kegyetlen érzés lehet arra ébredni, hogy hagyd el az otthonod, védd az életedet, a családodat, vidd el valahová a gyermekeidet, ahol biztonságban lehettek, mert amiről azt hitted, az otthonod, már nem az. 

Persze, a világ örökké forrong, sose volt másképp, és sose lesz másképp. De ez most más. Most ez nagyon-nagyon közel van, és ott vagyunk mi is, a nemzet egy része, akiknek eddig sem könnyű életét hirtelen kitépték a mindennapokból, tömeges menekülésre késztetve őket. Tiszta szívből remélem és kívánom, hogy mindannyian épségben hazaérjenek hozzánk.  

 Sárhelyi Erika:

Amikor csönd lesz

Ki menti meg a házakat,

és az utcát, mire rászakadt,

ki vigyázza a tűzcsapot,

hová egy bomba becsapott,

ki védi meg a bokrokat,

mik lángra gyúltak egy perc alatt,

ki óvja a kóbor ebet,

lát el törést és kötöz sebet,

ki üvegez kirakatot,

ki emlékszik, hogy ki hol lakott,

ki öleli meg a fákat,

mik üszkösen is bátran állnak,

ki üli a csonka padot,

mit golyószóró átlyuggatott,

ki aszfaltoz, ki fest zebrát,

és ki faragja meg a fejfád,

ki lesz, aki emlékezik,

mikor a nagy csönd elérkezik?

Forrás: midio.hu