A karácsony első napját megelőző negyedik vasárnap kezdődik az advent. Latinul várakozást jelent, s Jézus születésére való felkészülés időszaka ez.

„Adventi hírnök: friss fenyőág,

Lobog az első gyertyaláng!

Karácsonyt várva lázban a föld,

Isteni gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl,

Nincs már messze az Úr!

A december a legszebb téli hónapunk, amely a karácsonyi várakozás jegyében telik. Számtalan szokásával, ünnepeivel, hagyományaival a közös készülődés örömét hozza el. A mindennapok szürkeségét megtöri; a sötét határ is megszépül, ha a várva várt hó leesik és fehér hótakaró borítja a kerteket, igazi ünnepi hangulatot teremtve számunkra.

Az illusztráció a zámori iskolások rajzai közül való

A karácsony első napját megelőző negyedik vasárnap kezdődik az advent. Latinul várakozást jelent, s Jézus születésére való felkészülés időszaka ez. Jelképei a fény, az adventi koszorú, a csillag és a Betlehem. Jézus érkezése a fény érkezését is jelenti, ezért először a sötétben egy gyertyát, azután kettőt, hármat, négyet gyújtunk az adventi koszorún, míg végül a karácsonyfa fényei beragyogják az egész keresztény világot. 

Az adventi koszorú örökzöld ágakból font, négy gyertyával díszített koszorú, mely a várakozás szimbóluma. Formája Isten örökkévaló szeretetét mutatja, az örökzöld ágak, általában fenyőből, a reményt és az életet, a gyertyák pedig a négy karácsonyt megelőző vasárnapot, valamint a növekvő fényt, Jézus eljövetelét jelképezik. A protestánsok rendszerint piros gyertyákat használnak, elfogadott azonban, ha mind a négy fehér vagy lila, de a katolikus hagyomány szerint általában három lila és egy rózsaszín kerül a koszorúra. Az első vasárnap a lila gyertya meggyújtása a hitet, a második vasárnapon a másik lila a reményt, a harmadikon a rózsaszín az örömöt, és a negyedik megint lila színű a szeretetet jelenti.

Az első gyertyákkal díszített koszorút Johann Hinrich Wichern evangélikus lelkész készítette 1839-ben, az általa alapított hamburgi gyermekotthonban. A lelkész már 1838 decemberében minden nap új gyertyát gyújtott, és végül karácsonykor az összes égett. Egy évvel később pedig a gyertyákat egy két méter átmérőjű, örökzölddel díszített fakerékre helyezte, amelyen 20 piros jelképezte a hétköznapokat, és négy fehér pedig a vasárnapokat.

Hosszú időn keresztül csak az evangélikusok ismerték és használták. Katolikus körökben az első világháború után terjedt el. Időközben egyszerűsödött, és az otthonokban is az ünnepi várakozás részévé vált. Sok helyen együtt készíti az egész család, és vasárnaponként ünnepi hangulatban együtt gyújtják meg a gyertyákat, hogy a négyheti várakozás és készülődés után megérkezzen a nagy örömmel várt karácsony.

midio.hu