A húsvétról és a húsvéti népszokásokról
A húsvét – ami ez évben április 5–6-ára esik – a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének jelképe is.
A keresztény világ húsvét ünnepének kialakulását a zsidó pészahhoz vezeti vissza. Ekkor ünnepelték a zsidók az Egyiptomból való kivonulást. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, amelynek elemei a feltámadás és az újjászületés. Az ünnep magyar neve arra utal, hogy régen, a 40 napon át tartó böjt után – ami Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére, önmegtartóztatásra tanít – ettek először húst az emberek, „húst vettek magukhoz”.
A nagyhét – a húsvét előtti hét – a virágvasárnappal kezdődik. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére ezen a napon az emberek barkaággal mennek a templomba. A szertartás része a barkaszentelés. Nagycsütörtök Jézus szenvedéseinek kezdete. E nap egyetlen miséjén elnémulnak a harangok – „a harangok Rómába mennek” –, és egészen nagyszombat délutánjáig hallgatnak.
Nagycsütörtökön az utolsó vacsorát éljük emlékezve a názáreti Jézusra, aki megtörte a kenyeret és odaadta tanítványainak e szavakkal: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.”
Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének a napja. Ezen a napon nincs szentmise, ez a gyász napja. Nagypénteknek a néphagyományban is többféle megnyilatkozása van. Az emberek kivonultak a falu szélén álló kálváriadombra, megálltak a stációállomások kápolnáinál, végigjárták Krisztus keresztvitelének útját. Jeruzsálemben egy szerzetes kereszttel a hátán teszi meg a Golgotára vezető utat. A templomokban letakarják az oltárokat.
Aztán nagyszombat este újra megszólalhatnak a harangok, megszentelik a tüzet és a vizet. Úgy tartották, hogy akit az „új vízzel” keresztelnek meg, az egész életében szerencsés lesz. Ezért kapcsolódik még mindig sok helyen a nagyszombati szertartásba a keresztelés szertartása.
Húsvét vasárnapjához tartozott az ételszentelés. A délelőtti misére letakart kosárral mentek az emberek, amelyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézust mint áldozatot jelképezi, a bor pedig Krisztus vérét. A tojás az újjászületés jelképe. Ahogyan a tojásból új élet születik, úgy hoz Jézus is új életet. A tojás a családi összetartást is jelképezi.
A húsvét ünnepe a tavaszhoz, a megújuláshoz, a termékenységhez is kötődik. Erről tanúskodnak népszokásaink is, amelyek nagyrészt nem épültek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn.
A feltámadás napja húsvétvasárnap. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány.A locsolkodás az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában, hiszen gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak.
