Szent Márton legendája – Márton-napi hagyományok

Szent Márton a középkor legnépszerűbb szentjei közé tartozott. A krónikák szerint 316-ban vagy 317-ben született a Római Birodalom területén, Pannónia provinciában, a legújabb kutatások alapján a mai Szombathely városában. Apja a római légió katonájaként szolgálataiért Itáliában kapott birtokot, így a család végül ott telepedett le. Apja parancsára 15 évesen belépett a római hadseregbe, és a galliai lovasságnál szolgált.

 Egy hideg téli este gyökeresen megváltoztatta az életét, amikor találkozott egy koldussal, akit rablók vertek meg és fosztottak ki. Szent Márton kardjával kettévágta köpönyegét, és a didergő koldusra terítette. Éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldusnak adott köpenyben. A jelenés után hamarosan megkeresztelkedett, és még katonaként fegyver nélkül indult egy csatába. Végül a harc elmaradt, és az emberek ezt Márton csodatételének hitték. Rövidesen kilépett a hadseregből, megkeresztelte édesanyját, és Galliában a falvak lakóinak térítését végezte. Később Ligugében szerzetes kolostort alapított, és 371-ben Tours püspökévé választották.

A legenda szerint Szent Márton nem akart püspök lenni, ezért a pápai követ elöl a libák óljába bújt, de azok hangos gágogásukkal elárulták, így kénytelen volt elfogadni a megbízást. Ez a magyarázata, hogy a legtöbb ábrázoláson lúddal látható. Egészen haláláig püspökként is folytatta fontos hittérítő munkáját. 397. november 8-án halt meg Tours-ban, temetésére november 11-én került sor. Sírja felett kápolnát emeltek.

Márton tisztelete halála után is továbbélt, bár már életében is legendák keringtek jóságáról és tisztességéről. Halála után szentté avatták. Franciaországban az egyik legismertebb keresztény pap lett. Szent István királyunk a pogány Koppány elleni harcban az ő támogatását kérte, és a győzelem után a magyar királyok patrónusa lett.

A népi kalendáriumban Márton napja a gazdasági év végét jelentette. Befejeződtek a mezőgazdasági munkák, elvégezték az elszámolásokat, és kifizették a járandóságokat. Ennek megünneplésére nagy lakomát rendeztek, a mesterek a legényeket, a gazdák pedig a pásztorokat vendégelték meg. Novemberben már le lehetett vágni a hízott libát, így általában libator volt az ünnepi vacsora. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

Több időjóslás is fűződik ehhez a naphoz. Ha köd van: „Eljött Márton szürke lovon.” Ha a sült liba mellcsontja barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. A névnapjának időjárását azonban fordítva kell értelmezni: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Másképpen fogalmazva: „Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál.”