A Nemzeti Múzeumban őrzött kézirat szerint 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén a Himnusz megírását. Sokak szerint a Himnusz nemcsak egy kiválóan megírt és csodálatosan megkomponált mű, hanem nemzeti identitásunk és kultúránk meghatározó eleme is egyben. Erre az eseményre emlékezve minden évben e napon ünnepeljük a magyar kultúra napját.

Két nagy zeneszerzőnk, zenepedagógusunk, Kodály Zoltán és Bartók Béla is megfogalmazta a kultúrával kapcsolatos hitvallását: „Ne legyen kultúra magyarság, magyarság kultúra nélkül.” (Kodály Zoltán)

„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg nem szerzi magának.” (Bartók Béla)

Győrfi András festőművész így ír a kultúráról:

„Mi a kultúra? Anyád dala a bölcsődnél. Az első szavad. A mondókák az oviban. Az első rajzod, amit kiraksz a faladra. Az olvasás csodája. Az »a« betű, amikor leírod. És a többi is. A do-ré-mi az énekórán. Az első szerelmes vers, amit elolvasol. Az első szerelmes vers, amit megírsz. A festmény, ami a szobádban lóg. A kijavított helyesírásod. A szép beszéded. Ady. Jókai. Gárdonyi. Füst Milán. A zene, ami szól. A zene, ami benned szól. Népzene, rockzene, klasszikus. Mind. A színház a függöny mögött. És előtte. A múzeum, ahol jól érzed magad. A kiállítás, amire elmész. A kiállításod, amire eljönnek. A könyvek, amiket elolvastál. A könyvek, amiket még nem olvastál el. A könyvek, amiket megírsz. Az első fénykép. Az összes fénykép. A film, amin először fogtad meg egy lány kezét. Az első fejcsóválás, hogy hogy beszélnek ezek egymással. A templom, ahova betérsz. A gondolat, hogy ember vagy. Jó ember.

A Himnusz, amit elénekelsz.”