Hatodik éve, hogy a húsvéti időszakban keresztutat járunk a férjemmel, erősítve ezzel házasságunkat, családunkat. Egy ilyen séta során az egyes állomásoknál, Jézus szenvedései által más szemmel tekinthetünk életünkre, átértékelhetjük mindennapjainkat, családi kapcsolatainkat, saját viselkedésünket. Alig egy-két órát vesz el az időnkből ez a kis (belső) utazás, és cserébe sokat kaphatunk. 

Mióta kisgyerekeinek vannak, nem könnyű megoldani még egy ilyen rövid programot sem kettesben, de azért – a nagyszülőknek hála – nem lehetetlen. Mivel a lakóhelyünkön nincs kálváriadomb és egyébként is szeretünk kirándulni, évről évre felfedezzük a környékbeli települések keresztútjait. Idén Pusztazámort szemeltük ki. Nemcsak azért esett rá a választásunk, mert a közelben van, kedveljük és többször jártunk már itt. A különleges kálvária – gyermekrajzok alapján készült tűzzománcképek jelenítik meg Jézus kereszthalálának állomásait – odavonzott minket. Megható és értékes perceket töltöttünk a rajzok előtt időzve, az internetről kinyomtatott kis füzetünkben (A házaspárok útján – Családok a Családért Egyesület) lévő gondolatokat elolvasva, majd elcsendesedve. Ajándékként még megcsodálhattuk a naplementét a kapuban, ezzel zárva az idei keresztutunkat Pusztazámoron.

Sz.-né  K. Nóra (Diósd)