Álmom egy nagycsalád az Úrban…

Nyomtatás

 

Innen egyik kedves élményem: a sekrestyés szolgálat a bazilika mellett található Szent Anna- kápolnában, melyet csak évente egy hétig tartanak nyitva, Szent Anna hetében. Nagyon sok kegyelmet kaptam a Molnár Alajos káplán atya által szervezett bibliaórákon, nyári táborokban, éjszakai virrasztásokon, lelkigyakorlatokon.

Középiskolás koromban egy katolikus kisközösség tagjaként vetődött fel bennem először a papi hivatás gondolata. Mi lenne, ha én is követném a Lojzi atya példáját. Aztán sokat dajkáltam magamban ezt a gondolatot. A Ságvári Endre középiskolában tanultam műszerésznek, itt erősödött meg bennem végleg ez a küldetés, ugyanis a merev ateista környezet váltotta ki belőlem egyértelműen ezt az elhivatottságot. Felfedeztem, hogy a kortársaimban, akik többségében baloldali szülők gyermekei voltak, nagy az Isten utáni éhség, „nincs emberük”, aki elmondja nekik az örömhírt: Isten él, köztünk van, érdemes szeretni, érdemes Érte élni, csak így van értelme élni: Isten szeretetében, közösségben, önmagunkat neki átadva, az ő dicsőségére.

Katonaéveimet, mivel politikailag veszélyesnek, nem megbízhatónak tartottak, Marcaliban töltöttem egy büntető században börtönviselt fiatalok között. Ott tanultam meg: ha elfogadjuk emberként a másikat, mindenkiből elő lehet csalogatni a jóságot. Akkor megnyílnak, őszintén feltárják sebeiket. Mivel különböző egyházak papjelöltjei voltunk, az ökumenizmussal is korán megismerkedtem. Először kiszökdöstünk egymáshoz, később már tudomásul vették, és a vacsora után a takarodói csengőszóra tréfásan kiáltották: imára.

Az esztergomi szemináriumban kiváló elöljáróim voltak: Erdő Péter bíboros atya egyházjogot, Beer Miklós püspök atya filozófiát, Ladocsi Gáspás püspök atya dogmatikát, Pákordi István egyetemi lelkész pasztorálist tanítottak. Székesfehérváron Szakos Gyula püspök 1986. június 24-án szentelt pappá. Jelmondatom: Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, mind az aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. ( 1Jn 4,7-8) Ennek fényében kívánom végezni lelkipásztori feladataimat. Igyekszem szem előtt tartani azt az alapvető tanítást, miszerint az ember legnagyobb méltósága az, hogy Isten gyermeke és képes szeretni és szeretetet befogadni. A szeretet nem pusztán erkölcsi kategória, hanem Isten legnagyobb kinyilatkoztatása önmagáról: Ő maga a szeretet, mi pedig a képmásai. Hozzám közel álló szentjeim: Néri Szent Fülöp (életszeretete, derűs alkata) és Assisi szent Ferenc ( egyszerűsége, természetszeretete, alázata).

Három évig voltam káplán, Pomázon és Pesthidegkúton. 1989 őszén neveztek ki Agárdra plébánosnak, hozzám tartozott még Gárdony, Dinnyés, Agárdpuszta. A számítógép nagy segítséget nyújtott és nyújt lelkipásztorkodásomban, az iroda anyagát többnyire felvittem számítógépre, jól lehet rendszerezni vele az elmúlt évek írásos tapasztalatát. A hitoktatás mellett szívesen szerveztem nyaranta hittantáborokat a Pilisbe vagy a Bakonyba, valamint különféle nagyobb zarándoklatokat: Lourdba, Fatimába, Erdélybe, Csehonsztovába, Romába, Medjugoréba vagy kisebb utakat Páloskútra, Máriabesnyőre stb.; ezek az utak a látványosság mellett kis lelkigyakorlatok is voltak számunkra.

2004-től Spányi Antal megyés püspök atya kinevezett a Székesfehérvári espereskerület esperesének; 38 egyházközség tartozott hozzám, szívesen szerveztem kerületi lelki napokat. 2007. augusztus 1-jétől voltam a Prohászka egyházközség plébánosa és a Maroshegyi egyházközség adminisztrátora. 2010. augusztus 1-jétől Bicskén szolgáltam, mellette 6 kisebb falut láttam el.

2011. május 1-jével neveztek ki Sóskútra plébánosnak és Tárnok, Tárnokliget, Pusztazámor adminisztrátorának plébánosi jogkörrel. Egyedül nem bírnám, szükségem van a világi munkatársakra: lelkipásztori kisegítőkre, hitoktatókra, közösségi vezetőkre. Fontosnak tartom, hogy kialakuljon egy olyan egyházközség, mely a közösségek közössége. Ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a pap a hivőkért éljen, de egyben az imádkozó, küzdő testvérük is legyen.

Terveim? Álmom az egyházközséget úgy látni, mint egy nagycsaládot, ahol az Isten szeretetében egymást szolgálják a testvérek adottságaik, talentumuk szerint, ahol mindenki magára talál egy élő közösségben, ahol átélhetik, hogy ők személy szerint fontosak a másik számára, egyszóval, ahol jó szeretve lenni és szeretni. Terveim: zarándoklatok, hittantáborok, új közösségek elősegítése, barátságok kialakítása, hiszen csak a személyes kapcsolatokra épülhet fel a mai keresztény apostolkodás: Isten szeretetének hirdetése és a róla szóló tanúságtétel.

Szeretettel köszöntök mindenkit, akik e bemutatkozásomat olvassák. Remélem, személyesen is lesz alkalmunk megismerni egymást, és együtt dicsérni az Urat. Az idén ünnepeltem pappá szentelésem 25. évfordulóját a Sóskúton 2011. július 8-án tartott szentmisében. Adjunk hálát együtt az Úr kegyelméért. Imádkozzunk egymásért, hogy egymás számára ajándékok lehessünk.

Szeretettel:

Bódai József ezüstmisés plébános atya

kep1

2011. augusztus 9.

Decrease font size Default font size Increase font size