Szeretteinkre emlékezünk

Nyomtatás
Készült: 2014. október 29. szerda, 12:31

 

 

 

 

Mindenszentek: hideg ősz
bolyg a szellem fázva, 
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva. 
Jaj az év temető, 
mindennap egy holt, 
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.

Babits Mihály

 

A halottakhoz való hűség a legjobb jellemek sajátja.

Gergely Ágnes

Mindenszentek és a halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe. Mindenszentek napja azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A 9. század óta kötelező ünnep. A katolikus egyház tanítása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak.
A 20. században a halottak napja előestéje, vigíliája lett. Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezik. E napon ma is szokás a halottak emlékezetére a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra.

A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, ott elosztogatják. Ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak otthon. Az Ipoly menti falvakban aki nem tud temetőbe menni, otthon gyújt gyertyát. Régebben figyelték, kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a hiedelem szerint az hal meg előbb a családban. A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak.

Mindenszentek és halottak napja közötti éjszakán (a magyar nyelvterületen többfelé karácsony éjjelén) a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. A hiedelemtörténetek szerint a harangszó vagy világítás nyomán véletlenül a templomba tévedő ember észreveszi, hogy ott a halottak miséznek. Menekülni próbál, de a halottak letépik a ruháját, vagy a hátrahagyott ruhadarabját szaggatják össze. Az illető hamarosan meghal, mert az élőnek nem szabad a holtat meglátnia.
Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. A Gyimes-völgyben így mondták: „Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat, odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Ipolyhídvégen (Hont vármegye) halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, majd kimentek a temetőbe és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére. Ezen a napon tiltották a munkát, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát.