Sóskúton jártunk

Nyomtatás

Panni néni biztatására és felkarolására a „szupernagyi” Borka mamával együtt a szomszéd faluba mentünk, hogy megnézzünk egy kiállítást, amelyről korábban már hallottunk. Kíváncsian vártuk a látnivalókat és meglepetésünkre lenyűgözően szép, gyönyörűen rendezett és összeállított múltidéző kiállításban volt részünk.

A hitelesség és szakszerűség kedvéért kérjük, hogy olvassák el a rendező, Papp Istvánné írását a bemutatott képekről és tárgyakról.

*

A Sóskút 2000 Társaság és a Vecernica tánccsoport 2014 júniusában megrendezte az „Amit lencsevégre kaptak” – sóskúti életképek az elmúlt 100 évből c. kiállítást, mely a Sóskút Frukt kultúrtermében volt látható, de augusztus 20-án ismét nyitva lesz.

Sóskúton már két alkalommal volt helytörténeti, majd „Sóskúti viselet- és életmód-kiállítás a XX. sz.-ban”; a programokatnagy érdeklődés kísérte. Jelen kiállítás célja, hogy a község épületeiben, az emberek életében az elmúlt 100 évben történt változásokat a jelennel összehasonlítva fényképeken bemutassa. Lehet, hogy ez már az utolsó pillanat, amikor még a gyűjtőmunka eredményes, amikor még fellelhetők a régi képeslapok, fényképek.

A gyűjtő munka kb. 1 évvel ezelőtt kezdődött. A faluban ismerősökkel találkozva, beszélgetve szóba került a kiállítás, mit és hogyan szeretne a Társaság megvalósítani. Sokan érdeklődve, az elgondolással egyetértve, segítségükről biztosítva hallgatták meg az elképzelést, de volt, aki elutasítóan állt a kéréshez. És az anyag gyűlni kezdett. Végül már akkorára dagadt, hogy a kapott fényképeket alig lehetett válogatni, szerkesztésre nyomdába vinni. Minden kép, ami az adományozóktól érkezett külön borítékba került, névvel felcímkézve, darabra megszámolva, hogy a tulajdonosok hiánytalanul visszakapják.

A képekre vonatkozó információk begyűjtése több-kevesebb sikerrel járt. Eközben érdekes történetek kerültek elő. Például miért nevezik Új utcának a Kossuth Lajos utcát? – az utca nádtetős házai a 1920-as években lángra kaptak, nagy tűzvész pusztított, de csak kézi tűzoltóval tudták a tüzet oltani. Sajnálatos, hogy a tűzben két kisgyermek életét vesztette.  A pusztító tűzvész után megindult az újraépítés és ennek befejezése után kapta az utca az Új utca nevet. Vagy pl. az öreg iskola 1944-ben hadikórházként működött. Ezalatt a gyerekek a Káldor-házban, majd később a paplakban tanultak. Télen minden gyereknek egy darab fát kellett vinni a paplakba, hogy a cserépkályhában fűteni lehessen. Csak tanítónők tanították a gyerekeket, mert a férfiakat elvitték a háborúba.

Visszatekintve a több mint 100 évre, érdekes adatokkal találkozunk. Pl. kb. 90 évvel ezelőtt a lakosság létszáma alig volt több 1500 főnél. (Ma a község lakossága közel 3300 fő). Működött a községi elöljáróság, a posta, az egyház, az iskola, a közegészségügy. Voltak egyesületek: pl. Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Levente Egyesület, Katolikus Kör. Volt szövetkezet (pl. a Hangya Szövetkezet 1901-től) és termelt a Kőbánya vállalat a XIX. sz. második felétől, de működött csendőrség is. A faluban dolgoztak asztalosok, volt autóbuszos fuvarozó, ács, cement- és mészkereskedő, voltak cipészek, cséplőgép-tulajdonosok, fűszer- és vegyeskereskedők, hentesek, kovácsok, kőművesek, lakatosok, pékek, vendéglősök, volt kádár  és szobafestő mázoló. Az ipar mellett eredményes volt a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés és az állattartás. A sóskúti képeslapokon látható régi épületek beazonosíthatók a jelen állapottal, mely egy színes paravánon külön látható.

A változás nemcsak az épületekre, a falu arculatára jellemző, megváltoztak a szokások is. Pléldául megszűnt a gyönyörű sóskúti viselet. A régi felvételeken szebbnél szebb ruhákkal találkozunk, a színpadon pedig egy régi falusi lakószoba és konyha van berendezve.

Ma másképpen ünnepelünk: mert pl. az 1931-ben felavatott I. világháborús Hősi emlékmű avatásánál rengeteg ember volt jelen, ma ez már nem divat. Kevesen élnek a faluban mezőgazdaságból, az ipar is szűkre szabott. A régi, nagy létszámú egyesületek is hiányoznak.

Összegezve: a falu 100 évét szerette volna a Társaság bemutatni. A kiállítás nem teljes, még nagyon sok kép maradt a tarsolyban, melyek egy további kiállítás anyagát képezik.

Jöjjenek el, és tekintsék meg a paravánokon elhelyezett képeket, hiszen Sóskút és Pusztazámor nagyon sok szálon kötődik egymáshoz. (Papp Istvánné)

*

Mindhármunk számára nagyon tanulságos, szívet-lelket melengető élményt nyújtott a kiállítás. Borka mama szinte minden tablón felismerte régi ismerőseit, mesélt a helybeli hagyományokról, szokásokról, viseletekről és azok jelentéséről.

Le a kalappal Papp Sárika előtt, aki körültekintő, a gondoskodó szeretetről tanúskodó, rendkívül nívós kiállítást rendezett. Cikkünkhöz nem csatolhatunk illusztrációként fényképeket, mivel a kiállításon tiltva volt a fényképezés. Ennek pedig az az oka, hogy a rendező könyvben is szeretné megjelentetni a kiállításon bemutatott anyagot.

Kedves zámoriak! Érdemes a szomszéd faluba látogatni és a kiállítást megtekinteni, ami 2014. augusztus 20-ig tart nyitva. Pappné telefonszáma: 348-165 (időpont-egyeztetés) céljából.

Még egyszer gratulálunk és minden látogatónak maradandó, szép élményt kívánunk!

F. Zs.

 

Decrease font size Default font size Increase font size