Nagypéntek

Nyomtatás
Készült: 2014. április 18. péntek, 08:58
Csoóri Sándor: Nagypénteki aggodalom
 
Nagypéntek újra. Gyászlepel az égen. 
Keresztfa, létra minden a helyén. 
A háttér isteni! A golgotás dombon 
virágzik épp a som és a kökény.

Lehet, hogy edzett vértanúként régi 
sebeinkbe csak ma halunk bele? 
Azt hallom: lesz ecet és szivacs bõven – 
de harmadnapon vajon föltámadunk-e?

 

A húsvétot megelőző pénteken, nagypénteken a kereszténység Jézus kereszthalálára emlékezik. Az ünnep első nyomai a 4–5. századig nyúlnak vissza. Szertartásai már a 8–9. században kialakultak, a gyász és a kereszt tisztelete, imádása emelkedik ki bennük. Bár az ősegyházban nem tartották ünnepnek, mert böjti nap volt, a kereszténység századai alatt számtalan kereszténység előtti képzet, a tavaszkezdetre utaló hiedelem, szokás kapcsolódott e naphoz.

Ezek közül az utóbbi évtizedekig legismertebb volt a hajnali fürdés: egyes helyeken hajnali 2–3 óra körül mentek a fiatalok a patakra mosakodni. A mosakodás mindig a víz folyásával szemben és visszakézből történt. A mosakodás után a patak vizéből haza is vittek és a húsvéti ünnepek alatt is azzal mosakodtak, általában egészségvarázsló céllal. Némely vidéken az állatokat is megitatták a patak vizéből, máshol a lovakat úsztatták meg a folyó vizében. Elterjedt hiedelem szerint a folyó vizében megmosakodó egészséges lesz, nem lesz beteg, nem fáj a szeme, fürge lesz a munkában. A lányok azt várták a mosakodástól, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Ahol a víz partján fűzfák voltak, odamentek mosakodni, hogy szép, hosszú hajuk legyen. A Székelyföldön éjjel 12 órakor merítettek vizet az Oltból és megszentelték vele az istállót, az állatokat, a házat és ittak belőle, majd megmosakodtak benne. A néphit vallásos magyarázatot is fűzött a szokásokhoz. A folyóvíz mágikus erejét sokfelé magyarázták azzal, hogy azért hasznos nagypénteken, mert Jézust, mikor a katonák kísérték, beletaszították a Cedron patakjába, s ezzel megszentelődött. Ezért néhol aranyos víznek is nevezik a napfelkelte előtt merített vizet.
 
A nagypénteki szokások második csoportjába tartozik a féregűzés. Egyéb tilalmak is ismertek voltak; például nem volt szabad a szárnyas állatot levágni, nehogy dögöljenek az állatok. Szántani sem volt szabad, mert e napon Jézus a földben volt. 
 
A keresztény középkorba vezethető vissza a nagypénteki tűzgyújtás, annak emlékezetére, hogy hajnalban, amikor Jézust Pilátus elé vitték, a szolgák és katonák tüzet gyújtottak és amellett melegedtek. Egyes helyeken nagypénteken hajnalban a férfiak azért rakták a tüzet – a szomszéd faluval határos részben –, hogy a termést a jég el ne verje. Néhol e napon gyakorolták a Pilátus-égetés szokását.
 
Nagypéntek a reformátusok egyetlen hagyományos böjti napja. Sok helyütt az év legjelentősebb egyházi ünnepeként tartották. Templomba gyászruhában vagy gyászt kifejező ruhadarabot öltve mentek.
 
/Forrás: Molnár V. József/
 

Reményik Sándor: A kereszt fogantatása
           Kolozsvár, 1928 március 1. 

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben 
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott. 
Törzse obeliszk, feje korona.
A Szentlélek ráharsogott: Te fa! 
Máriától, a Szűztől most jövök, 
Csirázik immár az Isten fia,
És áldott ő az asszonyok között. 
Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel 
Megáldalak: légy terhes a kereszttel! 
Légy te is áldott minden fák között,
Érezd, hogy nő benned a feszület,
 
Éveid: a Megváltó évei,
Míg utatok egykor összevezet. 
Rajtad csorogjon végig Krisztus vére, 
Kidöntve majd magányod vadonából 
Állítsanak a világ közepébe.
Ott állj majd minden árva faluvégen, 
Ott függj a cellák kietlen falán, 
Ős-fádnak ezer apró másaképen. 
Forgácsolódj szét millió darabra,
A Szabadító tekintsen le rólad 
Millió megbilincselt életrabra,
 
A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben 
Tovazúgott a Libanon felett, 
Zúgásában ezer fa reszketett,
Ordító erdőn ment harsogva át, 
Csak egy fa értette meg a szavát, -
Lehajlott óriási koronája: 
Kereszt-sorsának megadta magát.