Hamvazószerdától Húsvétig

Nyomtatás
Készült: 2013. március 21. csütörtök, 07:23

A nagyböjti időszak 2013-ban február 13-án (hamvazószerda) kezdődik el. A nagyböjt (latinul Quadragesima) szent idő, Jézus Krisztus negyven napos böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezete. A 40 szimbolikus, szent szám az Ószövetségben, egy esemény intenzitásának teljességét jelenti: 40 napig tartott a vízözön, 40 évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes 40 napig volt fönt a Sínai-hegyen, és Jónás próféta 40 napos böjtöt hirdetett Ninivében.

A nagyböjt hamvazószerda és az első nagyböjti vasárnap közti hétköznapokból, s a következő 6 hét hétköznapjaiból áll (4 + 6x6 nap). A nagyböjt utolsó hete a nagyhét. Liturgikus színe a viola.

A nagyböjt ideje előkészület a Húsvét ünneplésére. Sajátosan nagyböjti szertartás a keresztúti ájtatosság. Nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán az ószövetségi hagyomány alapján a bűnbánat és a vezeklés jeleként, hamut szórnak a hívők a fejére. Az előző év virágvasárnapján megszentelt barkát – amely az élet szimbóluma –, elégetik és ennek hamujával rajzol a pap keresztet a hívők homlokára. A hamu az elmúlásra, a halálra emlékeztet, amelynek fényében az embernek lehetősége van belátni és megbánni a tetteit. A negyvennapos időszak a bűnbánat ideje, amely alkalmat ad a böjtre, a lemondásra, a hitben való elmélyülésre, a megbocsátásra és a kiengesztelődésre. A keresztény ember így készül Jézus szenvedésének, halálának és föltámadásának megünneplésére. A böjttel a hívő ember kifejezi az Isten iránti szeretetét és az érte való áldozatvállalását.

 

KISLEXIKON

Keresztút (latinul: via crucis, via dolorosa): Eredetileg az, az útvonal, melyen Jézus a kereszttel kiment a Golgotára. Ma a Via Dolorosa Jeruzsálemben. Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium–Szentsír közti 14 emlékhelyet járták keresztútként; utóbbit először az angliai William Wey nevezte stációnak, állomásnak. A mai keresztúti ájtatosságok helye, templomokban vagy szabad téren fölállított stációknál van. A jelenlegi 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizio-i Szent Lénárdhoz fűződik: 1. Jézust halálra ítélik; 2. Vállára veszi a keresztet; 3. Először esik el a kereszt súlya alatt; 4. Anyjával találkozik; 5. Cirenei Simon segíti vinni a keresztet; 6. Egy asszony (Veronika) megtörli kendőjével Jézus arcát; 7. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt; 8. Beszél a síró asszonyokhoz; 9. Harmadszor esik el a kereszt súlya alatt; 10. Megfosztják ruhájától; 11. Keresztre szegezik; 12. Meghal a kereszten; 13. Leveszik a keresztről és anyja ölébe helyezik; 14. Eltemetik.

Virágvasárnap: A nagyhét első napja. Leggyakoribb neve: a Küriaké tón baión (gör.), Dominica palmarum (lat.): „a pálmaágak vasárnapja”, Jézus jeruzsálemi bevonulására utal.

Azon a területeken, ahol nincs pálmafa, használatos a virágvasárnap név, mely zöldellő vagy virágzó, Magyarországon a legkorábban virágzó fűzfaágakra (barka) utal. Liturgiájánaksajátossága a barkaszentelés, a virágvasárnapi körmenet és evangéliumként a passió, lehetőleg énekelve. Virágvasárnap az Úr Jézus szenvedésének kezdete.

Nagyhét: A nagyböjti időszak utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. II. Valentinianus császár (375–392) a közhivatalokban nagyhétre munkaszünetet rendelt el, a rabszolgákat is mentesítette a munkától, mely szabályozás bizonyos formában a középkorban végig érvényesült. A természet tavaszi újjászületése az embert is analógiás jellegű megújulásra, cselekvésre és tisztálkodásra indítja.

Nagycsütörtök: Az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, a szent háromnap első napja, az olajszentelés és az Oltáriszentség alapításának ünnepe.

Utolsó vacsora: Jézus és apostolainak vacsorája a Coenaculumban (Utolsó vacsora terme) szenvedésének előestéjén, nagycsütörtökön. Az utolsó vacsora a zsidó húsvét ünnepi vacsorája volt, melyet Jézus mint örök főpap az első szentmisévé tett. Ezzel minden ószövetségi előképet beteljesített, szentségi módon bemutatta az Újszövetség áldozatát, megalapította az Eucharisztiát és apostolaira bízta örök emlékezetül.

Nagypéntek: Az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja, a megváltó szenvedés és kereszthalál ünnepe. Jézus pere és szenvedése nagypénteken délutánig tartott, amikor hangosan fölkiáltva kilehelte lelkét. Erre emlékezve a nap délutánján keresztutat végeznek. Este van a „csonkamise”, mely csöndben, fény nélkül kezdődik.  Nagypénteken nem szólnak a harangok, nincs hangoskodás, lármázás, mulatság, az Egyház csendben emlékezik Jézus Krisztus szenvedésére és megváltó halálára.

 

HM Katolikus Tábori Püspökség